…amikor úgy ülsz a csapattársaiddal a célban, mint egy vert sereg. Nemhogy a dobogó közelében sem vagytok, de a végén a záróbusz elől menekültetek szégyenszemre, ami több veszélyt jelentett rátok, mint globális felmelegedés. Hozzátok képest még a Hugenották is emelt fővel vonultak Angliába a vallásháborúk idején.
Szürcsölgetitek a felmelegedett sörötöket mint egyetlen vigaszt, amit ez a kibeb@szott verseny tartogathatott számotokra. Lehajtott fejjel nyalogatjátok egymás sebeit, nyújtogatjátok izmaitokat, és a fa mögül kikandikálva nézitek végig a benneteket egyáltalán nem érintő eredményhirdetést.
Terveket szövögettek, hogyan is kellene innen úgy elsunnyogni, hogy lehetőleg senki ne vegyen észre benneteket, de a mezőny és kísérői már vastapssal fogadott benneteket, mint utolsó célba érkezőket.
Nincs ennél megalázóbb pillanat, de a föld képtelen megnyílni alattatok.
Sajnos ezekre a sebekre nekünk sem lenne gyógyír a tarsolyunkban, ebben a szituációban pont ilyen sz@rul éreznénk mi is magunkat.
A helyzeten az sem segít, hogy a mi pólóinkban sem fogtok gyorsabban futni, edzeni kellene, b@szki!
És az sem gyógyír a lelkedre, hogy nem a ruha teszi az embert, pedig, ….szóval egyébként de!
Mert azért mégsem nézhettek ki úgy, mint a Holtak serege a Trónok Harcában.
Ha már futni nem tudtok rendesen, legalább nézzetek ki valahogy. Ez legalább olyan fontos, mint a frissítőpont!
Ha rendben az outfit, rendben az önbecsülés.
És mi ehhez értünk. Szeretjük a merész dizájnt, az ütős színeket, egy történetet – és nem azt, hogy rommá vertek benneteket- ami a póló mögötti valós sztori.
Szóval, te próbálj meg tovább edzeni, a pólót meg bízd ránk.
Persze csak akkor, ha valamivel tényleg ki akarsz tűnni a mezőnyből.
Áldás